A kiugrási kísérlet

1942 márciusában Horthy azzal a koncepcióval nevezte ki Kállay Miklós miniszterelnököt, hogy megteremti Magyarország számára azt a külpolitikai mozgásteret, és haderejének oly mértékben megőrzi integritását, hogy akárki nyeri is a háborút, az országnak esélye legyen megtartani szuverenitását és trianon után visszaszerzett területeit. Bár 1941/1942 telét követően számos magyar politikus kételkedett már abban, hogy Németország felülkerekedik ellenfelein és megnyeri a háborút, a magyar kormány az 1943 januári doni katasztrófát követően kezdte aktívan keresni a lehetőségét, hogyan lehetne kapcsolatba lépni és előzetes fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeni az angolszász hatalmakkal

Az első siker 1943 szeptember 9-én koronázta a próbálkozásokat. Veress László magyar külügyminisztériumi segédtitkár ávette a brid birodalom isztambuli követétől az Egyesült Királyság fegyverszüneti követeléseit. A magyar kormány egy nappal később jelezte, hogy hajlandó azokat elfogadni. Eszerint a magyar fegyveresek erők a nyugati szövetségesek érkezésekor kapituláltak volna az ellenséges haderő előtt. Végül magyar oldalon mégsem ratifikálták hivatalosan az iratot. 1943 januárjában a szövetséges nagyhatalmak megegyeztek, hogy fegyverszüneti kérelmet a tengely államaitól csak feltétel nélküli megadás fejében fogadnak el. Ennek víziója ekkor még nehezen volt a magyar kormánynak elfogadható. Kállay reménykedett, hogy további próbálkozások kedvezőbb feltételekhez vezethetnek.

Románia 1944 augusztus 23-i átállása szintén egy döntő dátum.

1944. Augusztus 28-án megbízta Bakách-Bessenyei György korábbi berni követet, hogy vegye fel a kapcsolatot az angol-szászokkal. Ők ekkor már a szovjetekhez irányították. ^[1]

Magyarország háborús helyzete nehézségei egyre súlyosabbá váltak, mikor Románia a szövetségesek oldalára lépett. A fegyverszünet előkészítésével megbízott kormány nem vállalta ezt a feladatot. ^[2]

1944 szeptember 7-én Horthy Miklós koronatanácsot hívott össze, s béketárgyalások kezdeményezésére szólította fel a kabinetet. ^[3] Szeptember 22-én Náday István nyugalmazott vezérezredes és Chales Howie százados, egy német fogolytáborból Magyarországra szökött brit repülőtiszt, aki a budai várban Tost Gyula szárnysegéd vendégeként rejtőzött, a szövetségesek olaszországi főhadiszállására indult kormányzói megbízással, ezúttal azzal az üzenettel, hogy Magyarország elfogadja a feltétel nélküli megadást. Nádayt azonban csupán mint hadifogságra önként jelentkező katonatisztet fogadták, s továbbra is azt üzenték: Budapestnek Moszvával kell felvennie a kapcsolatot, ha fegyverszüneti megállapodást kíván kötni. ^[4]

1944. szeptember végére Magyarország kelletlenül belátta, hogy nincs más választása, s egy – vadásztársaságnak álcázott – titkos delegációt küldött Moszkvába Faragho Gábor vezérőrnagy vezetésével, aki Horthy kézzel írt levelével érkezett Sztálinhoz. Október 8-án a Budai Várpalota parancsnokát elrabolta a Gestapo. ^[5]

A Faragho féle küldöttséggel egy, a Várban működő rejtjelező állomáson keresztül tartotta a kapcsolatot a kormányzó legszűkebb bizalmi köre. Október 11-én a magyar küldöttség kézhez kapta a fegyverszüneti megállapodást azzal a kitétellel, hogy azt október 20-ig végre kell hajtani. ^[6]

A dátumot később 16-ra módosították. Október 15-én, Otto Skorzeny különleges SS egysésgének tagjai magukat jugoszláv partizánoknak tettettve kicsalták a várból és elrabolták ifjabb Horthy Miklós, a kormányzó ekkorra egyetlen életben lévő gyermekét. Ugyanezen a napon tervezett Horthy Miklós fegyverszüneti bejelentést tenni. ^[7]

A fegyverszüneti bejelentés szövege azonban az előzetes tervekhez képest későn jutott el a rádió épületébe, ott hiányosan olvasták be, s tényleges katonai parancsok pedig nem érkeztek a harcoló magyar alakulatokhoz, mivel a megbízott katonatiszteket a németek még a korareggeli órákban letartóztatták. A Magyar Nyilaskeresztes Párt átvette a hatalmat a rádió felett, s délután háromkor Vörös János honvédelmi miniszter nevében közleményt adtak ki, melyben a kormányzói proklamációt semmisnek nyilvánították, s a harcok folytatására szólítottak fel. ^[8]

A nap végére a kormányzó rendelkezésére csupán a saját és családja személyes biztonságáért felelős várbeli testőrgárda egységei maradtak. Az éjszaka folyamán gróf Ambrózy Gyula, a kormányzói kabinetiroda vezetője, és Vattay Antal alezredes, a katonai iroda főnöke arra kérte a kormányzót, helyezze magát Hitler „védnöksége” alá, elkerülvén így a kilátástalan harcot, melynek végkifejlete nem volt kétséges. ^[9] Az államfő ezt határozottan visszautasította, Ambrózy mégis ezzel az üzenettel fordult a németekhez, akik a hajnali órákban a führer főhadiszállásával telefonon egyeztetve a kérést, végül elfogadták azt. ^[10]

A megjelenő Veesenmayer így reggel hat körül arra kérte a kormányzót, kísérje őt el a Hatvany palotába, ahol a Führer védnöksége alatt áll majd, így elkerülheti a Vár elfoglalásának kellemetlen látványát. A nap folyamán a kormányzó két ízben utasította vissza Szálasi Ferenc nyilaskersztes párti vezető miniszterelnökké való kinevezését, s csupán akkor írta alá az előre fogalmazott, elétolt papírlapot, midőn Lakatos Géza miniszterelnök arról tájékoztatta, hogy Miklós fia életét menti meg az ellenjegyzéssel. Október 17-én a kormányzót feleségével, menyével, unokájával, és legközelebbi alkalmazottaival Németországba szállították, ahol a Hirschberg grófok felsőbajorországi kastélyban éltek, SS őrizet alatt a háború további időszakában, elszakítva a külvilág híreitől. ^[11] 1945. május 1-én az Egyesült Államok VII. szárazföli hadseregének katonái érték el először Weilheim térségét, s Schloss Hirschberg kastélyát, ahonnan az SS egységei néhány nappal korábban elvonultak. [12]